Terápiás módszer olyan értelmileg súlyosan akadályozott gyermekek és fiatalok számára, akiknek fejlődésében az elemi, a csecsemőkorra jellemző tapasztalatszerzés (fejemelés, ülés támasz nélkül, célirányos fogás, nyelés, rágás, hangadás, szem-kéz koordináció) korlátozott. A „bazális” jelző azt fejezi ki, hogy az önálló tapasztalatszerzést nélkülöző gyermek a terápia folyamán sokoldalú érzékelési információk felvételére válik képessé, ezt speciális eszközrendszer közvetíti. A „stimuláció” (késztetés) az önaktivitásra, a gyógyítást végző irányításával változó időtartamú és minőségű ingerlés. A fejlesztés középpontjában az észlelési hierarchiában leginkább működő szomatikus, vibrációs és vesztibuláris ingerlés (végtagok simogatása, dörzsölése, hideg-meleg érzet kiváltása, himbálás, ringatás) áll. Ez orális, szag-, íz-, akusztikus, érintési (taktilis-haptikus) és vizuális információkkal, a kommunikációs képesség fejlesztésével egészül ki.